Mérkőzéseket figyelve gyakran hallom ezt a kijelentést amatőr, hobbi, vagy „félprofi” teniszezők szájából. Általában akkor mondják ezt, amikor valaki úgy nyer meg egy meccset, hogy nem üt keményen, nincsenek látványos megoldásai, esetleg még a mozdulatai sem teljesen kiforrottak, hol ilyet üt, hol olyat, nincs ritmusa a játékának és hasonlók. Azonban ezzel a „nem tenisz” módszerrel megnyeri a mérkőzést.

Nagyon sok amatőr, hobbi és „félprofi” teniszező úgy teniszezik a teniszpályán, hogy a játékukba nem visznek bele semmiféle tudatosságot. Minden átgondoltság nélkül futnak föl s alá, kűzdenek, bosszankodnak, ha nem jön be valami, de eszükbe sem jut, hogy némi taktikát, stratégiát vigyenek a játékba. Úgy is mondhatnánk, hogy agy-halott teniszt játszanak! Pedig két nagyjából hasonló tudású játékos közül az fog nyerni, aki gondolkodik a pályán. Szép ütések, látványos megoldások semmit sem érnek, ha nem tudja őket jól használni az ember, és végül vesztesként kullog haza. Mások lehet, hogy fele annyi tenisztudásból többet képesek kihozni, mert azt a keveset viszont jól alkalmazzák, és megtalálják a módját, hogy hogyan használják ezt az ellenfelük ellen eredményesen. Mondhatjuk erre, hogy „ez nem tenisz” („winning ugly”), de mi a jobb? Stílusosan kikapni, vagy kevésbé „szép” tenisszel nyerni? A ranglistapontokat és a pénznyereményeket úgy osztják ki, hogy senkit nem kérdeznek meg, hogy szépen nyert – e?

Sok játékos látja úgy, hogy akkor nyerhet meg több mérkőzést, ha minél többet gyakorol. Mindent megtesz, hogy tökélyre vigye az ütéseit, fizeti az edzőket, hosszú órákat tölt a pályán hidegben, melegben. Vérrel, verejtékkel, szenvedéssel hajt a mind jobb eredményért, amíg csak az ideje és a pénztárcája engedi. De egy pillanatot sem tölt azzal, hogy végiggondolja, hogyan tudja ezeket az ütéseket a leghatékonyabban használni.

A tudatos teniszező nem csak a fizikai, hanem a stratégiai, taktikai és mentális képességeinek a fejlesztésére is fordít időt. Mert ahhoz, hogy eredményes legyél a teniszmérkőzés folyamatát teljes egészében meg kell érteni. Meg kell látni a mérkőzésen a lehetőségeket, fel kell ismerni mit kezdhetünk vele, tudnunk kell, hogy mikor mi történik, mit tesz velünk éppen az ellenfél. (pl. amikor fogadóként, két kapott ász után megáll cipőt kötni) … stb.

A tudatos teniszezés felépítése három részre osztható:
– a győzelemhez segítő helyzetek felismerése (= az ellenfél kiismerése)
– a rendelkezésre álló választási lehetőségek felismerése (=a saját képességek ismerete)
– kihasználni a győzelemhez segítő helyzeteket az alkalmazható lehetőségek közül a legjobb kiválasztásával
Mindez érvényes a mérkőzés előtt, alatt és után és a versenyzés minden aspektusára, legyen az fizikai, taktikai, stratégiai vagy érzelmi. Minden mérkőzésen vannak szituációk amiket, ha felkészült vagy a magad javára fordíthatsz. Ha ezeket megfelelően ki tudod használni jó eséllyel nyerhetsz.

„Ez nem tenisszel” nyerni nem szép dolog? Talán a legsikeresebb edzők egyike meg tud győzni az előnyökről is! A folytatásban cikksorozatunkban ki fogjuk majd elemezni a tudatos tenisz összetevőit, mégpedig egy sikerkönyv a „Winning ugly” című könyvet használva forrásként. E könyv remekmű, és ha lehetne, kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden teniszező számára, ahogyan például az USA – ban, számos edzőket képző egyetemen az is. A könyv írója Brad Gilbert, egykori ATP játékos, akinek legjobb ATP ranglista helyezése az előkelő 4. hely volt, legyőzött olyan játékosokat, mint John McEnroe, Boris Becker, Jimmy Connors, Andre Agassi … stb. Visszavonulása után edzőként folytatódott életében a tenisz, „tanítványai” révén (André Agassi, Andy Roddick) 8 grand slam tornára lehet büszke, később Andy Murrayvel és még sok más játékossal működött még együtt.
A „Winning Ugly” cikksorozatunkban e könyv alapján szeretnénk tanácsokat adni, ahhoz, hogy hogyan nyerd meg a következő meccsed! Következő rész: A mentális felkészülés

Felhasznált irodalom: Brad Gilbert – Steve Jamison: Winning Ugly

Link: A cikksorozat 2. része: A mentális felkészülés

A mentális felkészülés, a versenyt megelőző elméleti felkészülés. Ugyanis egy teniszmérkőzés nem akkor kezdődik amikorelkezdik játszani az első játék első pontját. Egy teniszmérkőzés a tudatos teniszező számára már azelőtt elkezdődik, hogy fölmenne a teniszpályára. A bemelegítést a tudatos teniszező az agyával kezdi. Ha a mérkőzés első labdamenetekor kezded el a mérkőzésre való ráhangolódást, akkor jó esetben az első három játék, rossz esetben akár az egész első szett elmehet a ráhangolódásodra.

Szóval, ha mérkőzésre készülsz, tölts egy kis időt a ráhangolódásra. Idézd fel a pályát ahova mész (pl. zajos, szeles .. stb.), ha ismered az ellenfeled idézd fel őt, gondolkodj eddigi meccseiteken. Miben jó, miben vagy Te jobb nála, esetleg játssz le pontokat a fejedben, gondolkodj a stratégiádon … stb. Ha máskor nem jut rá idő, akkor tedd ezt meg az alatt, amíg kimész a pályára, mondjuk az autóban, vagy ha gyalog mész akkor a közben. A világ legjobbjai, a mentális felkészülést elkezdik már a mérkőzést megelőző napon, természetesen a legjobbakat külön szakemberek készítik föl e tekintetben. De a lényeg ott is ugyanaz. Kielemzik az ellenfél játékát, és kidolgoznak erre egy a játékos képességinek tudásának megfelelő stratégiát. Felkészítik a játékost a lehetséges helyzetekre, mint például szél, esőszünet, tömeg, sportszerűtlen ellenfél … stb. A profiknak már saját ceremóniájuk van erre, és amikor a TV – ben látjuk, hogy pályára lépnek, akkor a fejükben már vagy 20 órája elkezdték a mérkőzést. Nos nyilván, ha nem ebből élsz, akkor túlzás lenne ilyen áldozatokat hozni egy győzelemért, de talán 10 perc gondolkodást, neked is megér egy győzelem.

A mentális felkészülésed első részében össze kell gyűjtened és végig kell gondolnod a birtokodban lévő információkat:

• Játszottam – e már az ellenfelem ellen, ha igen nyertem, vagy vesztettem. Mindkét esetben végig kell gondolni miért kaptam ki, vagy miért nyertem. Ha kikaptam, követtem – e el valamilyen hibát, ami miatt kikaptam? Hogyan tudnám ezt legközelebb elkerülni?
• Mik az ellenfél kedvenc ütései. Támadó vagy védekező játékos inkább?
• Milyen az adogatása, milyen a fogadása, melyik a legjobb ütése, és melyik a legrosszabb? Milyenek voltak a labdamenetek? Hosszúak, rövidek?
• Hogy játszik a fontos labdameneteknél? Óvatosan, bátran? Mikor játszik jobban? Ha vezet, vagy ha hátrányban van?
• Nagyon fontos a mentális felkészülés során felkészülni az ellenfél személyiségét illetően is. Hogyan viselkedik a pályán, hogyan befolyásolja a játék hangulatát: lassítja a játékot, húzza az időt a pontok között, vagy sietteti a játékot, be se akar rendesen melegíteni, alig nézek föl és már jön is az adogatás. Mennyire nyilvánítja ki az érzelmeit, látványosan dühöng, harsányan ünnepli magát, esetleg ebbe bevonja a közönséget is. Ki akar-e kezdeni mentálisan, pl. apró megjegyzésekkel, csalással, sportszerűtlen viselkedéssel … stb. Reklamál – e sokat? Ha felkészülök a játékos személyiségére, arra amit várhatok tőle, akkor mindezeket hatékonyan tudom majd kezelni.

A mentális felkészülésed második részében ki kell gondolnod egy stratégiát:

• Ennek legfontosabb alappillére: Mi az amit szeretnék, hogy megtörténjen? Mi az amit nem szeretnék, hogy megtörténjen?
• Még pontosabban válaszold meg a következő kérdéseket: Mi az ellenfelem legnagyobb fegyvere? Melyik az ellenfelem legnagyobb gyengéje? Mi az én legjobb fegyverem, és hogyan tudom ezt az ellenfél gyengéje ellen felhasználni? Mit tegyek, hogy az ellenfelem ne tudja kihasználni a gyengeségeimet? Pl. Ha egy játékosról tudom, hogy eredményesen meg szokta támadni a gyenge második szerváimat, akkor igyekszem minél nagyobb százalékban beütni az első szerváimat, úgy, hogy azokat nem ütöm annyira erősen, és nem vállalok rajuk túl sok kockázatot. pl. Ha egy játékosról tudom, hogy szeret ütni, gyorsan befejezni a pontokat, és feldühíti, ha sokszor visszajön a labda, akkor arra törekszem, hogy mindenért elfussak és neki kelljen még egyet és még egyet ütnie, ezzel próbálom felőrölni a türelmét. Ha dühös lesz elértem célom, mert azután egyre többet fog hibázni.
• Ezek az elgondolások mintegy irányvonalakat szabnak meg számodra. Ezek alapján akarod játszani a meccset. Természetesen nem minden egyes labdamenet fog eszerint alakulni, az ellenfél, és más körülmények is okozhatnak meglepetéseket, de az irányvonalak akkor is ott vannak, ehhez kell újra meg újra visszatérned.
• Fontos, hogy mindezt az első labdamenettől kezdve 100 % – on alkalmazd, hogy te szerezd meg a kezdeti előnyt. A kezdeti előny megszerzésével elülteted az ellenfeled fejében, hogy „ma ne megy jól a játék” „ez nem az én napom”. Persze vannak ellenfelek akik fölállnak ilyen hátrányból, de sokan nem, és az ő esetükben máris félúton vagy a győzelem felé.
• Az alapos mentális felkészülés, a stratégia kidolgozása a mérkőzés során mintegy kiegyensúlyozottságban tartja a játékost. Ha nehéz a helyzet, és elúszni látszik a hajó, ha lelkileg kibillenünk, akkor mindig visszatérhetünk az eredetileg lerakott irányvonalakhoz, amelyek kisegíthetnek minket a reményvesztett helyzetekből.

A következő rész: A bemelegítés

Link: “Ez nem tenisz” – cikksorozat 1.

Sok teniszező követi el azt a hibát, hogy teniszmérkőzések játszásakor, a végkimenetelre koncentrál, vagyis az elvárása önmagával szemben az, hogy nyerje meg a mérkőzést! Ez az eredményközpontú gondolkodás azt eredményezi, hogy minél több játékot nyer meg az ellenfél, annál inkább messze kerül a játékos az önmagának kitűzött céltól, és ez egyfajta szorongáshoz, a veszítéstől való félelemhez vezet.

Ez a félelem végül a higgadtság elvesztését eredményezi, az ezzel járó idegesség, düh, érzelmi hullámzás még tovább rontja a játékos teljesítményét. Sokaknál ennek az állapotnak a külső jele, a bosszankodás, káromkodás, ütődobálás, egyre több ki nem kényszerített hiba … stb. Az eredményközpontú gondolkodással az a legnagyobb baj, hogy olyasmit várunk el magunktól, ami nincsen 100 %-ig a befolyásunk alatt, vagy pedig emberi léptékkel mérve teljesíthetetlen. Néhány példa ezekre és a következményeikre:
– „A következő meccsemen nem ütök kettőshibát!” – Még Federer is üt kettős hibát! Az első kettőshibád után elkönyvelheted a kudarcot, ami ottmarad frusztráló felismerésként a gondolataidban, mondván ma nem megy a szerva. Ezen a meccsen a megszokott átlagodnál sokkal több kettőst fogsz ütni.
– „Nem rontok ziccert!” – A profik is rontanak ziccert. Az első ilyen hibádnál ami előbb vagy utóbb bekövetkezik, elkönyvelheted a kudarcot ami ottmarad az agyadban, és frusztrálni fog az egész meccs alatt. A továbbiakban még több ziccert fogsz rontani.
– „A következő meccsemen könnyű ellenfelem lesz, nyernem kell!” – Az ellenfél a szokottnál sokkal jobban játszik, és megnyeri az első három gémet. Egyre messzebb kerülök a céltól, ez egyre jobban frusztrál, nem tudok a folytatásban higgadt maradni, elvesztem a meccset.
Szeretném a figyelmedbe ajánlani a teljesítmény központú gondolkodást. Tűzz ki olyan célokat, amelyek 100 % – ig a befolyásod alatt vannak, és csak rajtad múlik a teljesítésük. Például:
– A következő meccsemen odafigyelek, hogy minden adogatásnál magasra dobjam a labdát. – A helyes technikára koncentrálsz, tehát valószínűleg kevesebb kettőshibád lesz.
– A ziccereknél megpróbálok odafigyelni, hogy a hálómagasság fölött üssem meg a labdát. – A ziccer megütésének egy fontos elemére koncentrálsz, tehát valószínűleg nagy arányban beütöd őket.
– A következő meccsemen, ahol már egy ismert „könnyebb” ellenfelem lesz, megpróbálok minden labdamenetben teljes erőbedobással futni a labdákért. – Azaz a „könnyebb” ellenfél gondolat nem késztet arra, hogy kiengedjek, hanem éppen az ellenkezőjére, így valószínűleg ezúttal a szokottnál könnyebben verem meg.
Próbálj meg minden mérkőzés előtt a fentiekhez hasonló helyes célokat kitűzni magadnak, így nem indul el veled a fent leírt negatív folyamat. Ha nem is nyered meg a mérkőzést, a végén elmondhatod, hogy teljesítetted a céljaidat. Ha ki is kaptál, némi sikerélményt akkor is elkönyvelhetsz magadnak.

írta: Léna

Felhasznált irodalom: tennisdrills.tv

A mérkőzés előtti/alatti izgalom („lámpaláznak” is mondhatnánk), tulajdonképpen félelem. Félünk attól, hogy nem tudunk helytállni. Jellemző, hogy meccs előtt tör rá az emberre, de előfordul az is, hogy egy fontos meccsen, egy nagy lehetőség előtt bénulunk le a kudarctól való félelmünkben.

A félelem, az ember védekező mechanizmusa. A félelem hatására a szervezet vész üzemmódra kapcsol, és bonyolult fiziológiai folyamatokat mozgósít. Elkezd termelődni az adrenalin, az érzékeink, és szerveink fokozott munkába kezdenek, éberségi szintünk megnövekszik. Ha ez az éberségi szint túl magas lesz, akkor érzelmi zavarok léphetnek fel, elkezdünk túlságosan félni, és ez megzavarja a teljesítményünket!

Az izgalom egy nagy meccs előtt, természetes és hasznos dolog, ez a felfokozott izgalmi állapot többlet energiát ad a győzelemhez. Nagy meccseket e nélkül nem is lehet megnyerni. A jó játékosok attól jók, hogy az izgalom jó hatásait a hasznukra fordítják, a rossz hatásait pedig tudják kezelni. A rossz hatások ugyanis súlyos kárt tudnak okozni a teljesítményben. A kontroll alól kicsúszott izgalom megbénítja az embert. Elnehezülnek a lábai, képtelen rendesen mozogni, remeg a keze, az ütései „elszállnak”, még az is nehéz feladattá válik, hogy pályára üsse a labdát. Gondolkodni is képtelen, így rossz megoldásokat választ. Ez a jelenség minden szinten előfordul, de különösen a profiknál, hiszen ott fordulnak elő különösen nagy tét meccsek. A tavalyi (2013) wimbledoni női döntőben jól láthattuk, hogy mennyire kellemetlen ez egy játékosnak. Sabine Lisicki élete nagy meccsére készült, hiszen esélye volt egy grand slamet nyerni. De képtelen volt megbirkózni a meccs előtti izgalommal, és 30 perc alatt 6: 1- re elbukta az első szettet, majd könnyek között, sírva vesztette el a másodikat, és ellenfele (Marion Bartoli) szinte harc nélkül kapta meg a győzelmet, mert Sabine Lisickit leblokkolta az izgalom.

Valószínüleg sok játékos élt meg hasonlót, és talán nem mindenki találta még meg az ellenszert. Nos íme néhány tipp, hogy hogyan győzhetjük ezt le. Mivel ez az izgalom már a bemelegítésnél jelentkezik, ott el kell kezdeni kezelni, lehetőleg csírájában fojtsuk el a dolgot.

1. Mély lelegzetvételek:
Amikor ideges egy ember, vagy nagyon izgul, akkor szapora és felszínes a légzése, jellemzően sok kis levegővétellel veszi a levegőt. Ez tulajdonképpen a mellkasi légzés, amikor belégzéskor a bordák megemelkednek, a mellkas kitágul, kilégzéskor a bordák visszatérnek eredeti helyzetükbe. A belélegzett levegő a tüdő középső részébe áramlik. A légzés szaporább és felszínesebb, a tüdő kevésbé töltődik fel, mint hasi légzésnél. A stresszhelyzetek, az idegesség és a feszültség automatikusan kiváltja ezt a légzésfajtát. Az öntudatlanul szaporábbá váló légzés tovább fokozza, de legalábbis fenntartja a feszült idegállapotot. Érdemes a bemelegítés alatt ellenőrizni magunkat a légzésünk tekintetében, mert ez máris információ lehet arról, hogy mi közeledik. A mély és lassú hasi légzés hathatós segítség lehet a kedvezőtlen folyamat megszakításához!
Tehát ebben az állapotban el kell kezdeni tudatosan lassú mély lélegzetvételekkel lélegezni. Ez tulajdonképpen azonos a jógalégzéssel, amikor a levegő a kulcscsonton, és a mellkason át lemegy egészen a hasunkba, és a teljes tüdőkapacitást kihasználva lélegzünk. Érdemes utánanézni, esetleg begyakorolni a tökéletes jógalégzést, mert ez nem csak a pályán, de minden más feszült helyzetben (pl. vizsga) segíthet rajtunk. A jógalégzés, és más lazító gyakorlatok miatt építi be sok élsportoló a jógát a felkészülésébe.

2. Lábmunka:
A tenisznek a lábmunka a leg lényegesebb része! Csak pontos, gyors lábmunkával tud egy játékos időben érkezni a labdákhoz. Ha időben érkezünk a labdához, akkor van választási lehetőségünk: támadunk, nyesünk, rövidítünk … stb., így nagyban csökken az esélye annak, hogy az ellenfél támadást indít. Ha későn érünk oda a labdához akkor viszont nincsenek lehetőségeink, nem tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket, örülünk, ha valahogy átütjük a labdát, szinte biztos, hogy támad az ellenfél, és rossz helyzetbe kerülünk a labdamenetben. Az izgalom viszont a lábmunkát is képes kikezdeni, és ezzel kikezdi a játékunk alapjait. Az elkésett lábmunka miatt nem találjuk el tökéletesen a labdát, ez kikezdi a jó időzítést, egyensúlyt, erőt, labdabiztonságot a játékunkban, és úgy érezzük, hogy egyszerűen nem megy ma a játék, és az önbizalmunkat is aláássuk. A túlzott izgalom „lebénítja” az embert, elnehezül a mozgása, nem tud elég gyorsan reagálni az eseményekre. A megoldás: tudatosan fokozzuk a lábmunkát. Célszerű tudatosan lábujjhegyen állni, mert akkor önkéntelenül is mozgásba kezd a lábunk. Mozogd, ugráld, szökdeld ki magadból a feszültséget! A mozgás, csak úgy mint a jógalégzés, olyasmi, ami lazít, megnyugtat, eltereli a negatív gondolatokat, és feloldja az izgalom okozta „bénultságot”. Tehát, ha izgulsz: mozogj!

3. Figyelemelterelés:
Tereld el a figyelmedet!: Amikor belekerülünk ebbe a lebénító izgalmi állapotba, akkor oldhatjuk a feszültséget azzal, hogy keresünk valamit, amivel elterelhetjük a figyelmünket, amire ráirányíthatjuk a koncentrációnkat. Természetesen ezt a módszert csak a bemelegítés alatt tudod használni. Példák: ütögetés közben próbáld meg elolvasni a labdán a márkajelzést! Először nehezen megy, csak egy foltot látsz, de ahogy próbálkozol, egyre jobban ki tudod venni a feliratot. A lényeg, hogy amíg ezt próbálgatod, elterelődik a figyelmed a félelmeidről, de mellesleg a labdára való fókuszálást is gyakorolod. Hasonló módszer lehet, hogy elkezded számolni a lépéseid két ütés között, vagy megpróbálod a szemeddel a szokottnál tovább követni a labdát, tehát megnézed, amikor a labda és az ütőd találkozik. Az előbbi a lábmunkát is elősegíti, az utóbbi szintén a labdára való fókuszálást segíti. Ha éppen nem a labdát ütöd, akkor jó módszer a figyelemelterelésre, ha énekelsz egy dalt magadban. Jó, ha bejáratsz egy dalt, amit jól ismersz, és amit mindig elő tudsz „venni” ha szükséges!

A profi játékosok is használnak ilyen módszereket, ki ilyet, ki olyat. Te is dolgozz ki néhányat magadnak, hogy hasznodra tudd fordítani az izgulást!

Cikksorozatunk következő része: Kezdjük okosan a mérkőzést!

Link: Ez nem tenisz 3: A bemelegítés